Masszázs hatásai

A masszázs élettani hatásai:

A masszázs élettani hatásai három fő csoportba sorolhatók:

- helyi hatások
- távoli hatások
- általános hatások.

A) Helyi hatások:

A masszázs során a direkt ingerelt szövetekre gyakorolt hatás válaszreakciói az érintett terület típusának megfelelően a következők lehetnek. (bőr, bőr alatti kötőszövet, izomzat és csonthártya)

A bőrre gyakorolt hatás:

- az elhalt hámréteg leválása (főleg dörzsölés hatására)
- fokozódik az új hámsejtek termelődése
- vérbőség, (értágító és keringésnövelő hatás)
- hőmérséklet növekedés,
- vazoaktív anyagok termelődés fokozódása,
- anyagcsere fokozódás,
- bőrtónus növekedés,
- a faggyú és verejték elválasztás növekedése, (kiegyensúlyozottá válik a hőháztartás)
- a fájdalomküszöb emelkedik.

A kötőszövetre gyakorolt hatás:

- elősegíti a tartás és rugalmasság megőrzését,
- a pumpahatás miatt fokozódik a vérkeringés, és a nyirokkeringés (összehúzódás, majd kitágulás)
- megnyílnak a kapillárisok (arteriolák és veniolák),
- normalizálódik a szövetközi nedvállomány szintje (felszívódás),
- fokozódik az anyagcsere, csökken az oxigénhiány és a sejt táplálék hiány,
- felszívódnak a különféle lerakódások,
- csökken a lerakódott zsír mennyisége,
- megszűnnek a letapadások, hegesedések, feszültségek,
- csökken az interstitialis (szövetközi) folyadékmennyiség (oedema felszívódás)

Az izomszövetre gyakorolt hatás:

- teljesítménynövekedés (gyorsabb, kitartóbb akár 30%-kos növekedés is elérhető),
- gyorsabb regeneráció (gyorsabban és könnyebben kipiheni magát),
- megszüntethető a fokozott izomtónus,
- hypotonusos izmok erősítése,
- megnyílnak a nyugalmi állapotú kapillárisok is, javul a vérellátás,
- fokozódó anyagcsere,
- a salakanyagok gyorsabban eltávoznak (tejsav),
- fájdalomcsökkentés (Gate Controll).

A csonthártyára gyakorolt hatás:

- fokozódik az anyagcsere,
- nő a regenerációs készség.

Az idegekre gyakorolt hatás:

Elsődlegesen kiváltódik az axonreflex, az afferens, felszíni érző receptorok ingerlése, izgalmi állapota az arteriolák diletációját váltja ki, ami lokális hyperaemiát okoz.

Az erekre gyakorolt hatás:

A mechanikai nyomás helyén a nyomás intenzitásával arányosan a kötőszövetben lévő mastocyták (hízósejtek) a bennük tárolt vasoaktív anyagokat környezetükbe ürítik, az így felszabaduló histamin az érfalakban lévő sím izmokat ellazítja, nő az érfal átjárhatósága, az anyagáramlási sebesség, az anyagcsere. A vér és nyirokáramlásba kerülve távolabbi helyekre is hat. A bradykinin a hám külső elválasztású mirigyeiben termelődő kallikrein enzim szövetközi térbe jutásakor hasadással Jön létre. Hatása, lokális vasodiletácio, a kapillárisfal áteresztő képességének növekedése, a fájdalomérző receptorok izgalma. Nő a mikrocirkuláció, az anyagcsere, távolhatása, más szervekben is nő a vazodiletáció.


B) Távoli hatások:

A fokozott vénás visszaáramlás növeli a jobb szívfél terhelését, ezért a masszázs csak nem dekompenzált szív esetén alkalmazható, ugyanakkor cardialis decompensatio esetén a masszázs több szerv vénás pangásának fokozódásához vezethet.

Segmentális reflexek, (a cutan musculáris) bőr-izom a Head zónának megfelelően az érzőidegi impulzus a motoros bőr és izomreakciót vált ki azonos szegmentumon belül a masszázs hatására. Míg a (A cutan-visceralis) bőr-zsiger a Mackensie zónáknak megfelelően az érzőidegi impulzus motoros zsigeri, simaizom válaszreakciót vált ki azonos szegmentumon belül.

A keresztirányú gerincvelői idegpálya átkapcsolás miatt a másik testfél reakciója is kiváltódik, homolateralitás, a konszenzuális reflexhatás.

Ezen távolhatások eredményeként hat a szegmentmasszázs.

C) Általános hatások

A vegetatív idegrendszerre gyakorolt hatás, a receptorok akciós potenciálja reflexes úton, a szegmensen belül, ill. szisztémásan távolabbi helyeken is megváltoztatja a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer tónusát, a hátsószarvi érzőideg impulzusok átkapcsolás révén az oldalsó szarvi vegetatív központokra is hatnak, ugyanakkor a spinális dúcokban is létrejön ingerület. A paraszimpatikus efferens rostokból kiáramló acetilcolin szabadul fel, helyi rövid idejű hatást kifejtve, lokális vazodiletációt hozva létre. A szimpatikus rostokból adrenalin ill. noradrenalin szabadul fel, ami a helyi hatáson túl, a véráramba kerülve, az egész szervezetre hatnak, annak függvényében, hogy a szerven, sima izmon az alfa, vagy a béta receptor a domináns.

A keringés fokozódás megváltoztatja a vér és a nyiroknedvek szervezeten belüli eloszlását, megváltozik a vérnyomás, pulzusszám és a légzés, fokozódik a vizelet kiválasztás.

Az idegrendszer a masszázsfogásoknak megfelelően erős ingerfogások hatására aktivizálja a szervezetet, míg nyugtató fogások esetén a test teljesen ellazul, elernyed.

Ugyanakkor pszichés áthangolás is kiváltódik.


Az áthangoló, vagy előkészítő masszázs

A masszázs során nem csak a bőrre, az alatta lévő kötőszövetre, ill. a bőr alatt elhelyezkedő csonthártyára hatunk, hanem reflexes úton a belső szervek, az idegrendszer egészére is. Jellemzően az ember inkább szimpatikus irányba hangolódott, bár a szimpatikus - paraszimpatikus eltolódásának egyensúlya igen fontos, a szervezet optimális működésének szempontjából. Ezért a különböző masszázsfajták alkalmazásánál, törekedni kell az egyensúlyra, a szimpatikus túlsúly megszüntetésére. Egyes esetekben (idegkimerültség, letargia stb. az ellentétes hatás elérése a cél.

Az áthangolás lényege, a szimpatikus, adrenerg béta receptorok tonizálása, aktivitás csökkentése és a paraszimpatikus colinerg alfa receptorok aktivizálásával az egyensúlyi állapot paraszimpatikus irányba eltolható.

A vegetatív idegrendszer paraszimpatikus áthangoló hatása elsősorban a kötőszöveti masszázsnál a legkirívóbb, (a bőrön piros vonal a feszülési zónák mentén, libabőr majd izzadás, fáradtság és álmosság nagyon ritkán frissesség és aktivizálódás) bár a svéd és a szegment masszázsnál is tapasztalhatók jelei.

A masszázs során fellépő ingerek:

Mechanikai hatások:

Izomorsó feszesség - izomtónus csökkenés (salakanyag és gyulladásos gócok gyorsabb felszívódása a helyi keringés és anyagcsere, hőmérséklet emelkedése érhető el lassú, fokozatosan mélyülő, aktív, majd ismét lassuló egyre felszínesebb fogásokkal. (az erős ingerek aktivizáló, teljesítmény fokozó hatásúak, ha csak az antagonista izmokat érintik, kiegyenlítő hatásúak).

Egyéb külső hatások: - félelem, láz, hideg, zaj, erős, felvillanó fények centrálisan ható gyógyszerek, a gerincvelői synapsisokra ható mérgek növelik a szimpatikus túlsúlyt.

A motoros idegek simítással és vibrációval történő ingerlése paraszimpatikus irányba történő eltolódást vált ki, a helyi fájdalomcsillapító hatáson túlmenően.


A masszázskezelés felépítésénél törekedni kell arra, hogy a a külső hatások mindig paraszimpatikus irányba hassanak, míg a mechanikus hatásoknál a paraszimpatikus ingertúlsúlyt, helyileg, vagy akár az egész szervezetre hatva esetleg vissza kell állítani, tolni szimpatikus irányba.

Idegrendszer felépítése masszázshoz


A külső környezet ingereire adandó válaszreakciók szabályozását a központi idegrendszer végzi. A szervezet belső környezetéből érkező ingerekre pedig a vegetatív idegrendszer küld válaszreakciót - szervezet belső egyensúlyát tartja fenn. A vegetatív neuronok nem elkülönült rendszerként, hanem az agyban és a gerincvelőben helyezkednek el, idegrostjaik pedig gyakran közös pályán futnak más mozgató vagy érző rostokkal. A belső szervek változásait érzékelő receptorok például a felvett ingereket szintén a gerincvelői szürkeállomány hátsó szarván, illetve a felszállópályákon keresztül küldik a vegetatív központokig, majd onnan a leszálló pályák viszik a végrehajtási utasítást, amivel szabályozzák a belső szervekben a simaizmok és a különböző mirigyek működését.

A leszálló pályák vegetatív rostjai a mozgató és a kevert típusú agyidegeken, főleg a bolygóidegen, valamint a gerincvelői idegeken keresztül hagyják el az agy, illetve a gerincvelő területét. Ezek a kilépő vegetatív idegek nem jutnak el közvetlenül a szabályozott szervekig, hanem a környéki idegrendszer vegetatív dúcaiban végződnek. Innen egy szinaptikus áttevődéssel kerül az ingerület arra a vegetatív neuronra, amelynek nyúlványa a szabályozott szervhez fut.

Működését tekintve a vegetatív idegrendszer két részre, a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszerre bontható. A szimpatikus rendszer mozgósítja a szervezetet, a lebontó folyamatokat serkenti, hatása az egész szervezetre kiterjed. Kapcsolatban van a hormonrendszerrel - beidegzi a mellékvesét. Átvivő anyaga az adrenalin.

Hatására: gyorsul a szívműködés, tágulnak a vázizom erei és a koszorúerek, szűkülnek a bőr és a nyálkahártya erei. A vérnyomás és a vércukorszint, az oxigénfogyasztás emelkedik. A tüdő hörgőcskéi tágulnak, a bélműködés lassul, az emésztőnedv-termelés gátlódik. Az anyagcsere-folyamatokra a lebontás túlsúlya jellemző. Sűrű, mucinózus nyál termelődik. A szemlencse laposodik, a pupilla tágul. Az ivarszervekben érszűkület, a húgyhólyagban vizelet-visszatartás figyelhető meg. A verejtékezés kis mértékben nő. Az idegek kilépési helye az ágyéki és a mellkasi szakaszon van. A dúcok a gerincvelő mellett, a hasüregben és a mellüregben helyezkednek el (stresszes állapot, Cannon-féle vészreakció). Például veszély esetén jellemző a hatása. Tartós működése káros az egészségre, ezért kell kerülni a gyakori stresszt.

A paraszimpatikus rendszer helyreállítja a szervezet energia készletét. Hatása szintén több szervre kiterjed. Átvivő anyaga például az acetilkolin.

Hatására a szív lassul, a koszorúerek és a vázizom erei szűkülnek, a bőr és a nyálkahártya erei tágulnak. A vérnyomás és a vércukorszint, az oxigénfogyasztás csökken, a vércukor-raktározódás nő. A tüdő hörgőcskéi szűkülnek, a bélműködés gyorsul. Az emésztőnedv-termelés fokozódik. Az anyagcserére a felépítő folyamatok a jellemzőek. Híg, szerózus nyál termelődik. A szemlencse domborodik, a pupilla szűkül. A verejtékezés nagymértékben nő. Az idegek kilépési helye az agytörzsi és a keresztcsonti szakaszon, a dúcok a zsigerek falában találhatóak. Általában nyugalmi időszakban működik, például az ebéd utáni fáradtságot emiatt érezzük.

E két rendszer dinamikusan változó egyensúlya biztosítja, hogy a szervezet belső környezete viszonylag állandó, de a változó külső körülményekkel egybehangolt legyen.

Az autonóm (vegetatív) idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek rendszere (endokrin rendszer) szabályozza a szervezet belső környezetét, tehát alapvető szerepük van a homeostasis fenntartásában.